A spirituális tapasztalatokról (Bálint János hírleveléből)

Egy nagyszerű írás Bálint Jánostól:

"A jóga, vagy más önismereti úton haladók beszámolnak olyan tapasztalatokról, amelyekre a hétköznapi ember furán, esetleg kissé irigykedve néz. Akik átélik ezeket a tapasztalatokat, néha megijednek, néha megörülnek, de csak a legritkább esetben kezelik helyesen, azaz csendes közönnyel az átélteket. Különösen nagy divatja van a new age körökben a spirituális pletykakörnek, ahol igyekeznek az emberek egymást túlszárnyaló csodálatos saját tapasztalatokról beszámolni. 

forrás: pixabay

(A New Age mozgalom alapvető gondolata az, hogy az ősi tanításokból, hagyományokból kiemeli azokat a részeleteket, amelyeket jónak tart, majd ezeket összegyúrva tálalja, mint eszközt a mai kor problémáinak megoldására. Így lehetséges az, hogy egymással sosem találkozó módszerek elemei egy módszerként egyesülnek. Ez néha működhet, de gyakrabban nem, mivel az ősi spirituális, vagy gyógyító, esetleg önismereti metódusok önállóan is teljesek voltak, de ráadásul külön-külön más és más utat követtek. Sokszor pl. az egyes energetikai eljárások a különböző kultúrákban különböző rezgésen dolgoznak, ami alapvetően azt jelenti, hogy nem lehet hatékonyan együtt alkalmazni őket. Akik ezt mégis megteszik, többnyire semmilyen a témában szerzett elmélyültséggel és tapasztalattal nem rendelkeznek, mindössze izgalmas spekulációkat folytatnak ezen a területen, bár kétségtelen, hogy elég sok ember képes mégis sokat fizetni az ilyen "módszerek" képviselőinek azért, hogy akár meggyógyítsa, akár tanítsa, stb.)

Fontos hangsúlyoznom, hogy a saját tapasztalatot a tanáron, vezetőn kívül senki mással nem szabad megosztani. Ez elkedvetlenít néhány embert, mert olyan szívesen dicsekszünk, vagy panaszkodunk ezekről a dolgokról, vagy csak egyszerűen annyira meglepő vagy megrendítő a tapasztalat, hogy muszáj lenne valakivel megosztani. Mégsem szabad.

Hogyan jelennek meg ezek a nem hétköznapi tapasztalatok, mondjuk pl. a meditációs gyakorlat során, mint amilyen a fény a homlokban, vagy különleges képek és hangok, esetleg extra érzések a testben? Mitől lát, hall, tapasztal az ember néha olyat, amit különben nem?

A jóga helyes gyakorlatában először a testgyakorlatokkal foglalkozunk és ezeken keresztül kezdjük el megismerni a testünk működését. Megfigyeljük, hogy az egyes mozgások, az egyes testhelyzetek hogyan hatnak, milyen változásokat indítanak el a szervezetünkben. Az ilyen gyakorlatokban egy könnyű szemlélődés jellemző. Ez a nyitott szemlélődés elindítja az érzékelés finomodását, ami azt eredményezi, hogy olyan történések is érzékelhetővé válnak, amelyek különben nem váltak korábban tudatossá. Néha ez az érzékelés fejlődés, finomodás túllép a fizikai tartományokon, és a fizikainál finomabb, energetikai-, a jóga nyelvén pránikus területekre is betekintést nyerhetünk. Ezek a fizikainál finomabb tapasztalatok fura módon a fizikaihoz hasonló tapasztalatokként képeződnek le, vagyis olyan lesz a tapasztalat, mintha a szokásos érzékelési tartományokban élnénk át őket. Így megjelenhetnek ízek, szagok, hangok, de nagyon gyakran fények, képek vagy érzetek kápráztatnak el minket. Tudnunk kell azonban, hogy valójában nem fényekről, hangokról, vagy testi érzésekről szerzünk tudomást ilyenkor, hanem egy ennél lényegesen finomabb világba nyerünk betekintést. Azonban az elménk képtelen felfogni olyan dolgokat, amelyek kívül esnek a szokásos érzékszervi tapasztalásokon, így az említett finomabb tapasztalatokat leképezi, mintegy lefordítja a saját nyelvére, és fényként, hangként, ízként, szagként, vagy érzetként definiálja. Ez azonban már mindössze az elme munkája. éppen ezért állunk csendes közönnyel az ilyen tapasztalatokkal szemben. Ha nem ezt tennénk, akkor lassan elhinnénk, hogy amit fényként, hangként, stb-ként tapasztalunk, az valóban fény, hang, és a többi. Amennyiben megerősítjük az elme e-béli munkáját, egyszerűen szárnyakat kap, és olyan összetett látomásokat kreál, aminek már végképp nincs semmi köze a valósághoz. Ilyen megerősítés lehet pl. ha elhisszük, hogy a tapasztalat valóságos, sőt el is várjuk magunktól, hogy legközelebb is ezt tapasztaljuk, hiszen olyan jó volt. A másik megerősítés, hogy elbeszéljük másoknak az ilyen tapasztalatainkat. Híres emberek még könyveket is írnak az ilyenekből, ami aztán annyira megerősíti bennük az illúziót, hogy már maguk is hiszik, hogy tényleg AZ történt velük. Ha így belemerülünk a finomabb valós tapasztalatoknak az elme által definiált és az érzékszervi tapasztalat síkjára hozott "látomásába", akkor megakadályozzuk a továbbfejlődést az igazi önismeret felé. Ez a túlfokozott elemjáték képes egészen különleges dolgokat elénk vetíteni, amelyek valóban izgalmasak és vonzók. Mi mégis elengedjük őket. A meditációban képzett elme tudja, hogy mindez illúzió csupán, csodálatos káprázat, amely önmagáért való, még akkor is, ha mögötte tudjuk, hogy valódi finomabb tapasztalat áll. Akár szenteket, akár angyalokat, ördögöket vagy fényeket látunk, akár hangokat hallunk, egyszerűen elengedjük egy csendes mosollyal. Ettől még a felismerések és a megértések megtörténnek. Sőt. Még tisztább, még igazibb, a valóságot még tökéletesebben megragadó tapasztalatunk lesz. 

A helyes hozzáállás a közöny. Elengedjük a tapasztalatot, szabadon tartjuk az elmét. Ez az önismeret fejlődésének alapja. "

Bálint János

Jógaórák a hét minden napján Székesfehérváron! www.gaborjoga.hu